1.rész Rómeó

1.rész

Mindig is vágytam a csillogásra a  taps viharra. A virágok, bókok sokaságára és most itt a lehetőség és mégis izgulok.
Ez már nem az első fellépésed. Nyugodj meg Leena.
Huhhh...nyugalom....mély levegőt....lassan....most én következek.


Dajka: Hé, báránykám! Madárkám! Ejnye, hol van? Hé, Júlia!
Júlia: Ki hív?
Dajka: Édesanyád.
Júlia: Anyám? Nos, itt vagyok, mi tetszik?

Gyorsan telik az idő. Már itt tartunk.
Eddig nem rontottam. De egyre idegesebb vagyok, de miért azt nem tudom. Már a lábam is remeg. Miért van ez. Júlia nyugalom.

Júlia: Jaj nekem.

Romeó: Szól: -
Szólj újra, fényes angyal, mert az éjben
Fejem fölött nekem oly glóriás vagy,
Akár a mennyek szárnyas hírnöke,
A visszatorpanó, döbbent halandók
Fehéren-égre-ámuló szemének,
Míg nézik őt, hogy száll a lusta felhőn,
A lég hullámain és elvitorláz.

Júlia: Ó, Romeo, mért vagy te Romeo?
Tagadd meg az atyád, neved hajítsd el,
S ha nem teszed meg, esküdj édesemmé
És nem leszek Capulet én se többé.

Romeó: Hallgassak-e vagy szóljak-e neki?

Júlia: Csak a neved ellenségem, csak az: -
Te önmagad vagy és nem Montague.
Mi az a Montague? se kéz, se láb,
Se kar, se arc, se más efféle része
Az embereknek. Ó, hát légy te más név!
Mi is a név? Mit rózsának hivunk mi,
Bárhogy nevezzük, éppoly illatos.
Így hogyha nem hívnának Romeónak,
E cím híján se volna csorba híred.
Romeo, lökd a porba a neved,
S ezért a névért, mely nem a valód,
Fogd életem.


Lassan vége. De előtte meg kell halnom. Ó milyen szomorú befejezés, míg mindenki azt feltételezi, hogy Rómeó és Júlia szerelme beteljesülhet. Sajnos nem. Meghalnak, vagyis meghalunk. De...most még meg kell csókolnom. Nem akarom. De hát Ő az. Az én valódi Rómeóm. Akiért mindenki oda van. Akiért én is epedezek. Mennyit álmodoztam arról, hogy megcsókol most itt a lehetőség és nem merem. Miért van ez? Ha vele vagyok, az idő lelassul. Nem tudok magamról semmit. Elfelejtek gondolkodni. Nyugalom. Pillanatok múlva vége lesz.


Júlia: Mi ez üveg? a kedvesem kezében?
Ó, méreg ölte meg idő előtt.
Huncut, kiinni mind, nem hagyni egy
Baráti csöppet, hogy hozzád vigyen?
Megcsókolom szád. Tán csüng rajta pár
Csöpp, hogy halálba üdvözítsen engem.

És megcsókolom a lovagom. Az ajkai mosolyra fordultak. Gondolom tetszett neki a dolog.  A gyomrom mintha pillangók otthona lett volna. Éreztem arcom elpirul. A próbákon nem volt a csók jelenettel semmi gond. Talán most a sok ember miatt, vagy amit mondott az én Rómeóm. Vajon tényleg komolyan gondolja?

Meghaltam. Fejem Rómeó mellkasára temetem. Hallottam szíve dobogását.Olyan gyorsan vert, talán az enyém is így ver. Nem, az enyém kétszer gyorsabban.

Elsötétül a színpad. Mindenki tapsol. A taps mámorába ringatom magam elfeledve az előbbi gondolataim. Milyen jó érzés is mikor mindenki téged tapsol. Az utolsó meghajláskor Rómeó végig rám mosolygott s nem tudtam mit tenni azonnal vissza mosolyogtam.



2 óra múlva

-Na jó lányok, én most már megyek, nagyon fáradt vagyok.
-Jól van, hétfőn találkozunk a suliban.
-Rendben sziasztok.

Lassan megindultam a hátsó kijárat felé ahol valaki az ajtónak támaszkodva állt.

- Haza kísérhetem Júlia?- kérdezte angyali mosollyal.
- Persze, Rómeó. - válaszoltam vissza egyre jobban piruló arccal.

Lassan elindultunk egymás mellett. Egész úton kérdezősködött. Minden kérdésére válaszoltam akár milyen is volt. Már vártam azt a kérdést, amit az előadás előtt kérdezett. De nem kérdezte meg.

- Nem, csak a nénikémnél élek, de annyit dolgozik, hogy nagyon sokszor egyedül vagyok.
- Értem...de ezen...

Megálltam.

- Hoya???Amit az előadás előtt kérdeztél..... - nem bírtam folytatni, a szívem egyre hevesebben vert. Az arcom égett. A fejemet egy kicsit lesütöttem, nem mertem a szemébe nézni.
- Ko...molyan gondoltad?
- Igen Leena. Már ré....régebben el akartam mondani, de soha nem..... - és közbe vágtam.
- Igen. Igen. Igen leszek a barátnőd. - s lassan felemeltem a fejem és rá néztem.
- Óh, Leena imádlak.
  Közelebb jött hozzám s felemelt és körbe forgatott. Olyan volt, mint egy kis gyerek. Hatalmas mosoly ült ki a szájára. Ettől az egésztől nagyon meglepődtem. Talán attól tartott, hogy nemet mondok. Hisz ő legjobb srác az egész iskolában. Minden lány róla álmodozik, mint én.

- Jajj, ne haragudj, megijesztettelek.
Nem, ráztam meg a fejem.
- Menjünk.
- Rendben.
 
Ezután kézen fogva mentünk haza. Nagyon sokat mosolyogtam. Már kezdett fájni a szám, de nem bántam. Jól esett vele lenni. A kapuban megálltam s kezem közé fogtam arcát és homlokára  adtam egy jó éjt puszit. A hercegem is haza indult.

- Jó éjszakát Rómeó.
- Jó éjszakát Júlia.

Mikor beértem az ajtóm, bele ugrottam a nappaliban lévő kanapéra. Csak bámult a plafont széles vigyorral, mikor megszólalt a telefonon, egy üzenetet kaptam a hercegemtől.

"Szép álmokat Júliám. " 

S lassan álomba szenderültem.




 Megjegyzés:
 Ha tetszett akkor kommentelj vagy értékelj!! A képek néha elfognak térni az eredeti szereplőktől,de ez remélhetőleg nem fog zavarni senkit. ^^